Amikor Zsuzsa 14 éves lett, beíratták Mimi néni tánciskolájába a Gerlóczy utcába. A tanfolyam a csupa régi és lepukkadt épületből álló szűk belvárosi utca 11. szám alatti szecessziós ház 1. emeleti lakásában volt, aminek legnagyobb két egymásba nyíló helységét még nemzedékekkel korábban torna- vagy inkább balett-gyakorlóteremmé alakították át. Oldalt bordásfalak, a földön parkett. Nem állítható, hogy reprezentatív vagy más módon kellemesen vonzó lett volna. Először nem is értette Zsuzsa, hogy anyja miért ragaszkodott mindenképp ehhez a tánciskolához. A genius loci, Mimi néni a maga személyében garantálta a polgári értékek megbízható állandóságát a változó időkben.

A törékeny, elegáns, kortalan hölgy mindenkori ruhája bal vállán egy óriási sárga műtearózsát viselt, melynek hervadtsága szinkronban állt Mimi néni életéveinek vélhető számával. A tánciskola nem csak a tánclépések, hanem a nemek közötti társasági közlekedés alapszabályainak elsajátítását is szolgálta, mégpedig több generáción át. A tanítványok mamái is mind Endrédyné Mimi nénihez jártak, megkockáztatom, nagy- és dédszüleik szintén. A Mimi néni által fémjelzett intézmény a Gerlóczy utcában Budapest egyik legrégebbi és az úri középosztály – vagy ami abból a 60-as évekre megmaradt – legfrekventáltabb tánc- és illemtan oktatója volt, akinek és aminek sikerült átmentenie magát a szocializmusba is. Ezért iratták Zsuzsát ide, noha a Kapás utcai konkurencia sokkal közelebb lett volna.

Az őszi évadban a tánciskola kötelező szombat délutáni program volt, ahová hagyományosan valaki elkísérte. Zsuzsát apja már nyolcéves korában egyedül küldte villamossal és többszöri átszállással Kőbányára a gumigyárba egy gumimatracért, de az nappal volt és egyáltalán. A tánciskola más, oda a korábbi korok hagyományainak megfelelően csak gardedámmal lehetett menni. Zsuzsa a nála egy évvel idősebb Krisztinával, szülei barátainak lányával járt Mimi nénihez. A kiséret pedig váltakozva hol Lola, hol Krisztina Mamája, Ilona, ill. Ilma, Krisztináék házvezetőnője volt.

Az Erdélyből jött, kenyéradó gazdáinál mintegy 10-15 évvel idősebb, határozott és hajlíthatatlan Ilma egy hajdanán jobb sorsot megért család férjhez nem ment sarja volt. Krisztina születésekor került a házhoz. Ő hordta a nadrágot munkáltatóinál, még a házigazda sem mert ellentmondani neki. Az abszolút tudás birtokában folyton kinyilatkoztatott. Mély meggyőződésén alapuló ítéleteit rendszeresen megosztotta a vendégekkel is, hisz nem volt olyan összejövetel, ahol Ilma ne trónolt volna a társaság közepén. A háztartásvezetés keretében ő takarított, főzött pesztrálta Krisztinát születésétől fogva, majd felügyelte tanulmányait, később védence nyelvtanulás céljából az ő rokonaihoz utazott Belgiumba.

A hivatalos táncóra után következett az össztánc, amin a tanfolyam diákjai ingyenesen vehettek részt, külső érdeklődők belépődíj ellenében szintén jöhettek. Mimi néni természetesen lelkiismeretesen ügyelt arra, hogy csak a társadalmilag „megfelelő” fiúkat engedjék be. Azokat, akik nem tudtak viselkedni – értsd szertartásosan köszönni, bemutatkozni, a lányokat előírásosan felkérni, kezük, ne adj isten, a lapockáról egészen a leányzó tomporára csúszott volna…, –  nos, ezeket Mimi néni finoman kiszűrte.

Az össztánc még azért is volt vonzó, mert némileg tompított fény és a tanfolyamon tanult társasági táncok mellett a kornak inkább megfelelő zenére lehetett szabadon választott partnerrel táncolni. És épp ebben rejlett az igazi izgalom, hogy tudniillik ki fogja őket majd felkérni és az ott lesz e majd a következő szombaton is.

A lányok imádtak maradni az össztánca is, ami minden további nélkül bekövetkezett, ha a mamák valamelyike volt a kisérő. De nem úgy Ilma esetében, aki a már tánclecke végén ott állt a ruhatárból közben kivett kabátokkal a kezében és sürgette a lányokat. Zsuzsa minden egyes alkalommal könyörgőre fogta, de eredménytelenül. Összes érve, hogy de hisz további programjuk aznap nincs, mindig is maradhatnak, ha valamelyikük mamájával vannak és egyáltalán, … mindez lepergett a hajthatatlan, kőkemény Ilmáról. Csak Zsuzsa érvelt, vitatkozott – Krisztina, mintha mindez őt nem is érintené, mozdulatlan arccal öltözködött. Zsuzsát majd megütötte a guta. Az utcán végül kitört belőle:

- Mondd, Te nem szerettél volna maradni?
- Akkor miért nem nyitottad ki a szájadat?! Miért hagytál engem egyedül küzdeni?
- Mert nem érdemes – volt a lakonikus válasz.

Zsuzsának később úgy tűnt, mintha Ilma az évek során szisztematikusan kivert volna minden önálló akaratot, ötletet, kezdeményezést védencéből. Minden esetre az adott helyzetben, ha lehet, még jobban utálta Krisztinát. Mert hogy Zsuzsáéknál Krisztina volt a bezzeg gyerek.

- Bezzeg Krisztina nem felesel, azt csinálja, amit kell, nem tanúsít ellenállást, zokszó nélkül teszi a dolgát, szorgalmasan tanul, jár tornára, francia órára, kitűnő bizonyítványt hoz, stb.

Hála Istennek nem jártak egy általánosba, így nem kellett naponta látnia. Krisztina a budai jó hírű Rákóczi gimnáziumba került, majd tanulmányi versenyt nyert kémiából, ezért ebből a tárgyból nem kellett vizsgáznia és első nekifutásra felvették az orvosi egyetemre.

Zsuzsa egy évvel később a város másik végén lévő elitgimnáziumba, a Radnótiba ment, ahol szemben nemkívánatos példaképével nem volt kitűnő tanuló. Több macerával, de érettségi után ő is bekerült a közgazdasági egyetemre.

Később tudta csak meg Zsuzsa, hogy az utálat kölcsönös volt, ugyanis a másik családban ő volt a bezzeg gyerek. Mert hogy ő önálló, innovatív, 10 éves kora óta megkeresi a zsebpénzét, három idegen nyelven beszél folyékonyan, egyetemi évei alatt egyedül járta ki saját magának az angliai nyelvkurzust, a londoni au-pair helyet, utazást, útlevelet, vízumot, stb. (Ez utóbbi kalandos történet más írás témája.)

Aztán felnőttként túljutottak ezeken ködbe vesző ellentéteken. Tánciskolai emlékeiken és Ilma idevonatkozó szigorán később jót nevettek.